2010. december 30., csütörtök

Szaharai gepárd

Sikerült fotókat készíteni Afrika egyik legritkább állatáról, a szaharai gepárdról. A tudósok jóformán csak képekről ismerik az állatot, aminek kevesebb mint kétszáz példánya él. A ritka fotókat a Szaharai Fajmegőrzési Alap (SCF) szakemberei készítették. A képek Nigerben készültek Termit és Tin Toumma sivatag borította részein. A természetvédők hatalmas területet jártak be, mielőtt eldöntötték volna, hogy hol helyezzék el a kameracsapdákat. A képeken a többi ismert gepárdfajnál fakóbb bundájú és vékonyabb testalkatú állat látható. A kutatók jóformán csak az ehhez hasonló fotókról ismerik a szaharai gepárdot (Acinonyx jubatus hecki), az is nyitott kérdés még, hogy mennyiben tér el genomja a többi gepárdétól. Az biztos, hogy az állat zordabb körülmények között él, mint rokonai: kevesebb vizet talál, és mivel napközben a sivatag akár 45 Celsius-fokos is lehet, éjszakai életmódra állt rá. A tudósok csak becsülni tudják, hogy a fajnak kb. hány példánya élhet még. A talált állatnyomok alapján úgy vélik, kevesebb mint tíz gepárd él a termiti régióban, és kétszáznál is kevesebb egész Szaharában. A gepárd megfigyelése nagyon nehéz, mert messzire kerüli az embert. A kutatók azt is csak sejtik, hogy az állat sziklaüregekben hoz utódokat. A kihalás szélén álló fajnak nincsenek jó kilátásai a jövőre. Zsákmányállatai, a gazellák, nagyobb madarak, rágcsálók és nyulak szintén fogyatkoznak a Szaharában, a szaharai nomád állattenyésztők pedig vadásznak rá, mert a gepárd kecskéket vagy akár tevecsikókat is elragad. A szaharai gepárd minősítése a Nemzetközi Természetvédelmi Unió, az IUCN veszélyeztetett fajokat leíró vörös listáján „critically endangered", azaz „kritikus mértékben veszélyeztetett". Efölött már csak két kategória létezik, egy a vadonban kihalt, de fogságban még élő, illetve a teljesen kihalt állatokna.


Forrás: index

2010. december 23., csütörtök

Általános iskolás gyerekek publikáltak a Biology Letters-ben

A gyerekek egy neurobiológus irányításával vizsgálták, hogy a méhek a színeket és a mintázatokat is egyaránt figyelembe veszik-e a nektárkeresés során. Ehhez sárga és kék színű, kerek műanyagtálakat használtak. A köröket négy darab, 4x4-es egységbe rendezték, pozíciójukat először színes ceruzával rajzolták le a gyerekek. A színes edények térbeli helyzete szerint többféle elrendezést alkalmaztak. A bal felső egységben a kék színű edények voltak belül, körülöttük pedig a sárga színű edények, mellette pedig ugyanennek a fordítottja (a kék edények kívül, a sárgák belül, lásd a lenti ábrán v. az eredetit itt). Az alsó sorban megcserélték a fenti elrendezést, így a kék edényekkel körülvett sárga edények a bal oldalra kerültek. Az egységek középen elhelyezkedő edényekbe cukros vizet tettek, ami a nektárt helyettesítette, a külső edényekben viszont csak sima víz volt. A kísérletben arra voltak kíváncsiak, hogy a méhek csak a színeket vagy a színes körök egymáshoz viszonyított helyzetét, vagyis a mintázatokat is megjegyzik-e a táplálékkeresés során. Mivel "nektár" csak a belső edényekben volt, a méheknek nem nyújtott elegendő információt, ha a táplálékot csak a színhez rendelték, meg kellett jegyezniük a térbeli elhelyezkedést is. Kiderült, hogy ez így is történik, hiszen amikor mindenhova sima vizet töltöttek, a méhek 90,6%-a akkor is a középső körökhöz repült először.A vizsgálatot úgy is megismételték, hogy a középső, cukros vizet tartalmazó edényeket sárga és kék helyett zöld színűekre cserélték. A méhek többsége ettől megzavarodott, és véletlenszerűen kezdett el próbálkozni, két rovar kivételével. Mindez igazolta, hogy az állatok nemcsak a mintázatot, hanem a színeket is megjegyzik. Bár a gyerekek nem csatoltak irodalomjegyzéket és statisztikai analízist sem végeztek, Lotto szerint mégis képesek voltak arra, hogy felfedezzenek valami eredetit. Korábban ugyanis nem igazolták egyértelműen, hogy a méhek együtt kezelik a színeket és a színek mintázatait.



2010. december 20., hétfő

Mesék aranyalmája

Télen fokozott figyelmet kell fordítanunk szervezetünk megfelelő vitaminutánpótlására, melyet különböző citrusfélék rendszeres fogyasztásával biztosan teljesíthetünk. Ezen gyümölcsök közül is az egyik legkedveltebb a narancs. De honnan származik, és milyen jótékony hatásai vannak az emberi szervezetre?
A narancs feltehetőleg Ázsia trópusi részéről, leginkább a Maláj-szigetvilágból származik. Más citrusfélékkel együtt a régmúlt idők óta termesztik. A narancstermesztés valószínűleg őshazájából terjedt Indiába és Afrika keleti partvidékére, ahonnan később eljutott a Földközi-tenger térségének keleti részébe. A római hódítások, az arab kereskedelmi útvonalak fejlődése és az iszlám terjeszkedése jelentősen hozzájárult a narancs elterjedéséhez. Kolumbusz Kristóf idejére a narancsfák már közönségesnek számítottak a Kanári-szigeteken. Ma a narancsféléket Amerika trópusi és szubtrópusi részén, a Földközi-tenger északi és keleti országaiban, Ausztráliában és Dél-Afrikában termesztik. A narancs mai formájában fiatal növény Európában. A IX—X. században jelent meg egy indiai keserű, ehetetlen faja, a Citrus aurantium. 500—600 éves „keserűség" után a XVI. században megérkezett végre a kínai különlegesség, az édes narancs. Az ősi narancskultúra emlékét a szanszkrit nagrunga és a perzsa narungcsi elnevezések őrzik, amelyek a mai narancs szó elődeinek is tekinthetők. 
Egy kis növénytan:
A "narancs" a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó Citrus nemzetség néhány fajának összefoglaló neve. Gömbölyded termésük héja egy színes, általában narancssárga, olajjáratokat tartalmazó külső, és egy fehér, szivacsos, belső rétegből áll, mely alatt ehető, húsos gerezdek vannak. Egy gerezd egy termőlevélnek felel meg; a termőlevél fala vékony, hártyás, melyből a gerezd belsejébe elhúsosodott szőrök erednek. A magvak a gerezdek belső szegletében fejlődnek, a legtöbb termesztett fajta mag nélküli. A kereskedelmi szempontból legfontosabb faj az édes narancs (C. sinensis), a mandarinnarancs, amelynek egyes változatait klementin néven árusítják, továbbá a - legkisebb mennyiségben termesztett - keserű vagy sevillai narancs (C. auranthium subsp. amara). Az édes narancs további változatai közé tartozik az izraeli jaffanarancs, a máltai vérnarancs és az általában mag nélküli navel. Az édes narancs fája 6, olykor 10 m magas. Széles, tojásdad, fényes, örökzöld levelei közepes méretűek, levélnyelei keskeny fillódiummá alakultak (szárnyasak). Virágai nagyon illatosak. Az édes narancs termése a legtöbb fajtánál gömbölyű, terméshúsa narancssárga, de ettől eltérő is lehet, például a klementin termése lapított, a vérnarancs húsa pedig piros. Az édes narancs húsa kellemesen édes-savanykás, héja viszonylag sima, olajtartói homorúak.

Élettani hatásai:

A citrusféle gyülmölcsök táplálkozási értéke a rostokban, a vitaminokban (elsősorban a C-vitaminban), a növényi savakban, az ásványi anyagokban és a bioflavonoidokban rejlik. Rendszeres fogyasztásuk elsősorban a szervezet számára nélkülözhetetlen. Antioxidáns, antikarcinogén és stresszvédő hatású C-vitamint tartalmaz. A narancsnak a gyógyászatban, a kozmetikai iparban és a likőriparban egyaránt van jelentősége. A terméshéjat tea formájában ritkábban, tinktúrának (például Tinctura amara) elkészítve gyakrabban alkalmazzák, étvágytalanság (anorexia) és emésztési zavarok (dyspepsia) kezelésére.  
Megfigyelések szerint támogatja a hasnyálmirigy működését, a tápanyagok felszívódását és megszüntetheti a székrekedést. Antioxidánsai a flavonok és a karotinok, valamint az antociánok, a limonén rákmegelőző és rákellenes hatásúak. Ruténtartalma jótékonyan hat az erekre, szívre, keringési betegségekre és az idegrendszerre. Téli depresszió esetén érdemes narancsot majszolni, illóolaja is élénkítő hatással bír, jó kedvre derítenek.
Ásványi anyagok közül kalciumot, magnéziumot, káliumot tartalmaz, amely erősíti az immunrendszert. A narancs húsából kiválóan felszívódik a kalcium és kálium. Jó vízhajtó hatású, tehát jó hatással van a vesékre és csökkenti a vérnyomást. A narancsban találhatók természetes antibiotikus hatású anyagok is, amelyek egyben fájdalomcsillapítók is. A narancs vértisztító és koleszterinszint csökkentő tulajdonságokkal is rendelkezik.

2010. december 19., vasárnap

A házi disznóvágás veszélyei

Az ünnepek előtt a vidéki háztartások többségében, családi eseménynek számít a disznóvágás, ami egy mikrobiológus szemével nézve bizony nem teljesen veszélytelen vállalkozás. 
Magyarországon a házi disznóvágással kapcsolatba hozható megbetegedések közül a botulizmus, ismertebb nevén kolbászmérgezés a legsúlyosabb. Hazánkban ma már szinte kizárólag a disznóvágások alkalmával házilag füstölt, vagy más módon tartósított (pl. zsírban lesütött hús, kolbász) húskészítmények elfogyasztása miatt fordul elő. Többnyire nyers vagy rosszul hőkezelt, füstölt hurka, sonka, kolbász és disznósajt okozza. Betegedtek már meg több nappal korábban készített és a kamrában tárolt fel nem melegített pörkölt fogyasztásától is. A megbetegedést a nem megfelelő hőkezelés miatt a termékben maradó, Clostridium botulinum baktérium által termelt mérgező anyagcseretermék (botulotoxin) elfogyasztása okozza. A Clostridium botulinum, de főleg a spórája  rendkívül ellenálló a külső behatásokkal szemben, beleértve a szokványos hőkezelési eljárásokat is. Földdel, az állatok székletével kerül az élelmiszerekbe. A méreganyag magában az élelmiszerben termelődik, annak elfogyasztásával kerül a szervezetbe. Csak olyan élelmiszerben, az élelmiszer olyan részében termelődik, amely a levegővel nem érintkezik (konzervek, nagyobb darab pácolt húsok). A méreganyag hideg körülmények között nem termelődik, azonban a hűtőszekrény hőmérsékleténél melegebb helyen történő pácolás) már veszélyes lehet. A kórokozó gyengén savanyú, közömbös vagy enyhén lúgos kémhatású élelmiszerekben (>4,5 pH-n) érzi jól magát, és termeli méreganyagát, 4,5-nél alacsonyabb pH értéken (savanyú jellegű élelmiszerekben) sem szaporodni, sem mérget termelni nem képes. A nitrites pácsó előírt mennyiségű adagolása is védelmet jelent. A kórokozó által termelt méreg rendkívül erős hatású, embernél egy grammnyi mennyiség milliomod része is halálos. A méreg egyetlen "kedvező" tulajdonsága, hogy hőérzékeny, legalább 10 perces forralás során biztosan hatástalanná válik. A botulizmus megelőzését segítheti ez az ismeret, mivel az alaposan átfőzött, átforralt ételtől nem betegednek meg. A házi disznóvágásból származó termékek fogyasztása más, ételmérgezés jellegű, hányással, hasmenéssel járó megbetegedéseket is okozhat (pl. szalmonellózis fertőzés, sztafilokokkusz ételmérgezés). A szalmonella ételfertőzés az étel fogyasztását követően 1- 2 napon belül jelentkezik, és sokszor jár magas, akár 40 C fokos lázzal, mely miatt sokszor influenzával is összetévesztik. A sztafilokokkuszok okozta ételmérgezés elsősorban hányással jár, és már az étel elfogyasztása után 1-2 óra múlva is jelentkezhet. Gondoljunk arra, hogy a mélyhűtők elterjedése miatt ezek a megbetegedések nem csak disznóölést követően, hanem bármikor előfordulhatnak a finomságok elfogyasztását követően. A disznótoros, a kolbász és a disznósajt sokszor okozott már ételmérgezést, a készítés során elkövetett legkisebb hiba esetén is veszélyes lehet. 

2010. december 18., szombat

A hidegben minden kisebb??

A Functional Ecology című folyóiratban arról írnak finn és norvég kutatók, hogy bizonyos halak a kemény teleken összemehetnek, ennek az oka nem más, mint hogy a fiatalabb egyedek a kevés élelem miatt energia megtakarításra szorulnak, és ezt így tudják elérni. A jelenség nem szokatlan, korábban kisebb testű emlősök produkáltak hasonló méretvesztést, főleg a cickány félék és a gyíkok. Különösen látványos, ha a Galapágos-szigetek környékén honos tengeri leguán példáját vesszük, mely az El Nino esemény éveiben a tengerfelszín felmelegedése miatti kevés táplálék okán akár 20 százalékot is képes veszíteni méretéből. Finn valamint norvég kutatókból álló kutatók a világon elsőként bizonyították, hogy a méretvesztés jelenségét a halak is produkálják. A kutatók mesterséges telet generáltak a tenyésztett lazacfélék medencéjében, növelték az élelem hiányát, csökkentették a hőmérsékletet, jégpáncéllal borították be a medencét, valamint viharos áramlatokat generáltak A fiatal lazacok a testhosszuk 10 százalékát is elvesztették, mely 1 centiméteres megrövidülést jelent. A kutatók ezt „áttelelési anorexia” névre keresztelték, mivel az őszi alkalmazkodás időszakában a halivadékok étvágya nagy mértékben csökkent. A tudósok még nem tudják biztosan, mi áll a dolog hátterében,de feltételezésük szerint a gerinccsigolyák között kocsonyás porckorongok redukálódása az indok.

2010. december 13., hétfő

MIért élnek tovább a nők, mint a férfiak?

Sok szakember véli úgy, hogy az öregedési folyamatot sok apró hiba felhalmozódása okozza. Ez a leromlás azt jelenti, hogy életünk hosszát a hibák és azok kijavításának hatékonysága közti egyensúly határozza meg. Testünk sejtfenntartó és sejtjavító mechanizmusai csodálatosan hatékonyak, de nem tökéletesek. A károsodások egy része kijavítatlan marad, és felhalmozódik az idő múlásával. Tehát azért öregszünk, mert a testünk folyamatosan hibákat csinál. Joggal merülhet fel a kérdés, miért nem javítja meg magát hatékonyabban a testünk. Erre az lehet a magyarázat, hogy génjeink csupán rövid távú hordozóeszköznek tekintik a testünket. A növekedéshez és a szaporodáshoz elegendő a jelenlegi karbantartás is, a tartósság fokozása azonban nem éri meg a nagyobb befektetést, amikor olyan nagy a véletlenszerű, balesetből származó haláleset. Másképp megfogalmazva tehát a gének halhatatlanok, de a test (görögül szóma) eldobható.

Lehetséges, hogy a nők azért élnek tovább, mert kevésbé "eldobhatók", mint a férfiak? Ez biológiai szempontból igen elfogadható magyarázatnak tűnik. Az embereknél - akárcsak az állatoknál - a női test állapota igen lényeges a szaporodás sikere szempontjából. A magzatnak az anyaméhben kell fejlődnie, és a csecsemőt szoptatnia kell az anyának. Ha tehát a női testet túlságosan legyengítenék a károsodások, akkor jelentősen csökkenne annak esélye, hogy egészséges utódokat hozzon világra. A férfi szaporodásban betöltött szerepe ugyanakkor kevésbé közvetlenül függ az állandó jó egészségi állapotától. Azt azonban nem lehet kijelenteni, hogy a férfiak összes biológiai feladata az lenne, hogy párt szerezzenek maguknak, és a szaporodás után akár meg is halhatnak. 
Evolúciós szempontból nézve a férfiak szaporodási sikerének hajtóerői rendszerint nem segítik elő a hosszú életet. A férfi termékenységet fokozó magas tesztoszteronszint valójában kifejezetten hátrányos a hosszú túlélés szempontjából. Ami a nőket illeti, rágcsálóknál már bebizonyították, hogy a női test hatékonyabban javítja meg a sejtek hibáit, mint a hímeké. A petefészek eltávolítása azonban eltünteti ezt a különbséget. Ugyanakkor az ivartalanított hím állatok gyakran hosszabb ideig élnek, mint ép társaik. A hímeknél tehát a kasztrálás lehet a hosszabb élet titka. Ez minden jel szerint igaz az emberekre is. A régebbi időkben élő eunuchok (kasztrált férfiak) élettartamáról ugyan nem áll rendelkezésre elég történelmi adat, de a közelmúlt néhány feljegyzése igazolja a feltételezéseket. Egy időben bizonyos helyeken megszokott volt a férfi elmebetegek kasztrálása. Egy korabeli tanulmány, amelyben Kansas egyik meg nem nevezett elmegyógyintézetében kezelt több száz férfit vizsgáltak, arról számol be, hogy a kasztrált férfiak átlagosan 14 évvel tovább éltek, mint nem kasztrált társaik. Úgy tűnik tehát, hogy a férfiak rövidebb élettartamáért - legalábbis részben - a hormonjaik és más nemi tulajdonságaik a felelősek. Ennek ellenére nem valószínű, hogy sok férfi vállalná a kasztrálást a hosszabb élet reményében.


Forrás: origo.hu

2010. december 9., csütörtök

Globalizáció az állat- és növényvilágban

Big Mac Pekingben, Wal-Mart Brazíliában, South Park Magyarországon. Ez a globalizáció, a modern kultúra, az életvitel homogenizálódása. De nem csak az emberi társadalom lesz egyre globalizáltabb, a biológusok szerint az állatvilágban is hasonló trendek mutatkoznak. Az emberi beavatkozásnak köszönhetően néhány állat- és növényfaj a világ egyre távolabbi szegletébe jut el, legtöbbször az endemikus fajok rovására. A természetvédők körében egyre nagyobb aggodalomra okot adó folyamatotbiotikus homogenizációnak nevezzük. Leginkább a helyi családi vállalkozásokat megfojtó nagyvállalatok nemzetközi terjeszkedéséhez hasonlíthatnánk ezt a folyamatot. Az élővilág is eljut lassan abba a korba, amikor világszerte ugyanazok a fajok fordulnak elő, a fajlista azonban meglehetősen rövid. Burjánzó gyomnövények, tenyésztett halak, a városok rágcsálók, elmés madarak és inváziós puhatestű fajok szerepelnek majd e listán. Óriási veszteség ez a Föld számára, és csak magunkat hibáztathatjuk miatta.

A vándorló puhatestű

Vándorkagylók
Az endemikus élővilágra az egyik legnagyobb veszélyt az inváziós fajok jelentik, amelyek a globális közlekedésnek és kereskedelemnek köszönhetően ma már szinte mindenhova eljutnak. Az édesvízi táplálékláncokat fenyegető vándorkagyló például Kelet-Európából hajókon, vitorlákon jutott el Nyugat-Európába, majd Észak-Amerikába. Angliában a vándorkagylót a közelmúltban az egyik legnagyobb kockázati tényezőnek kiáltották ki. Amellett, hogy veszélyt jelent az őshonos kagylófajokra, feltűnése hátrányos a vízimadarak és a halak számára is. Eltömíti a vízvezetékeket, és tetemes károkat okoz a hajók, kikötők, erőművek számára. Statisztikák szerint az amerikai vállalatok évente körülbelül három milliárd dollárt költenek a vándorkagyló visszaszorítására. Inváziós fajokra a növényvilágban is akad bőven példa. A Japánból származó hírhedt kúszónövény, a kudzu például naponta akár 30 centimért is képes nőni, megfojtva ezzel a környezetében élő többi növényt. Nem meglepő, hogy a növény magyar elnevezése japán fojtóbab. 


Győz az eszesebb?

Vetési varjú
Egy-egy régió biológiai sokféleségét a globális közlekedésnél is jobban befolyásolják a földhasználatban bekövetkező változások. A városok hasonló terjeszkedése, a természetes élőhelyek fogyatkozása, a művelés alá vont földek megegyező kezelése ugyanazoknak a fajoknak kedvez világszerte. E fajok közé tartoznak a csótányok, a varjak, a patkányok, a mosómedvék, a vörös rókák és a különféle szarvasok. Egy közelmúltban végzett brit kutatás feltárta, hogy az intenzív mezőgazdaság és földhasználat, valamint az élőhely, a táplálékszerzési lehetőségek beszűkülésének hatásaként jelentősen megnőtt a relatíve nagyobb aggyal rendelkező madárfajok állománya. Míg az elmúlt negyven évben a fogoly populáció 75 százalékkal fogyott, a szarkák állománya több mint 70 százalékkal nőtt. Úgy tűnik tehát, hogy a nagyobb agyú madarak könnyebben tudtak alkalmazkodni a változó körülményekhez. A biológusok szerint a madarak az urbanizáció okozta biotikus homogenizáció legszembeszökőbb példái. A nagyvárosoktól a távoli kisvárosokig galambokat, seregélyeket, varjakat, szarkákat szinte mindenütt találunk.

Standard fajok

Atlanti lazac
Ugyancsak érdekes trend az egyes fajok standardizálódása, azaz az a folyamat, ahogy a tenyésztett fajok kiszorítják a lokális változatokat. Ilyen faj például a barna pisztráng: a halastavak népszerű hala ugyanis Európában a vadon élő állományt már szinte teljesen kiszorította. A tenyésztett pisztráng azonban szinte kizárólag atlanti-óceáni eredetű, és szétterjesztésének köszönhetően a dél-európai folyókban élő endemikus pisztrángállományok jelentősen megfogyatkoztak. Hasonló folyamat játszódik le a lazacoknál is. A Norvégia és Skócia lazactelepeiről kiszabaduló egyedek a vadon élő atlanti lazac rovására terjeszkednek. A biotikus homogenizációval, a sokszínűség eltűnésével nem csak az élővilág lesz szegényebb, hanem a mi életminőségünk is csökken.

Forrás: www.geographic.hu

2010. december 8., szerda

Sötétégbolt Nemzeti Parkok


A sötét- vagy csillagoségbolt-parkok olyan területek, ahol éjszakánként szinte teljesen fényszennyezéstől mentesen tárulhat a látogatók elé a csillagos égbolt látványa. A szlovák-ukrán-lengyel hármashatár közelében, 48 500 hektáros területen létrejövő park az első ilyen jellegű védett terület az országban. A 2010-es biodiverzitási világév alkalmából kialakított terület a szlovák csillagászati intézetnek, a Polonyinák Nemzeti Parknak, valamint helyi amatőr csillagászoknak és a közeli települések polgármestereinek az együttműködése nyomán jött létre. Bő egy évvel ezelőtt egy skóciai nemzeti parkkal együtt a Kaposvártól délre fekvő Zselici Tájvédelmi Körzet lett az első, nemzetközileg is elismert sötétégbolt-park Európában. Magyarországról még a Hortobágyi Nemzeti Park tervezi sötétégbolt-rezervátum kialakítását. Ha a fényszennyezés a jelenlegi ütemben folytatódik, 2025-re szabad szemmel már csak a Hold és néhány csillag lesz látható az éjszakai égbolton. Az emberiség évente dollár milliárdokat költ éjjeli világításra, fényreklámokra, ám ezek következményeként lassan eltűnik a Tejút látványa.

Ritka pókszerű legyet találtak

A világ legritkább legyére évtizedek óta vadásznak a kutatók, akik 1933-ban botlottak először bele az 1 centiméter hosszú rovarba, majd másfél évtized múlva, 1948-ban találkoztak újra a bizarr teremtménnyel. Az azóta eltelt több mint hat évtized során legalább tucatnyi expedíció látogatott Kenyába, abban a reményben, hogy a rovar újabb példányait sikerül begyűjteniük. A Mormotomyia hirsuta a sárga szőrszálakkal borított végtagjaival sokkal inkább egy pókra hasonlít, mint légyre. Aprócska szemei vannak, s csökevényes szárnyai, amelyek képtelenek a levegőbe emelni a rovar. A "légyszörnyetegre" az Ukazi-dombok 20 méter magasságban lévő sziklahasadékban bukkantak, amely denevéreknek ad otthont. A Mormotomyia hirsuta szoros szimbiózisban él a bőregerekkel - lárvái a denevérürülékben kelnek ki, a felnőtt egyedek pedig a feltételezések szerint a denevérek testnedveivel táplálkoznak. A szakértők véleménye szerint a denevérek oldják meg a Mormotomyia hirsuta "közlekedési gondjait" is: a rovar hosszú végtagjaival a bőregérbe csimpaszkodva "fuvaroztatja" magát, bár az Ukazi-dombokon kívül még másutt nem fedezték fel. 

Közvilágítás egy kicsit másképp


A Cambridge Egyetem hallgatói egy különös koncepción törik a fejüket, az utcák közvilágítását biolumineszcens fákkal oldanák meg. A kutatócsoport már meg is tette az első lépést, kifejlesztve azokat a genetikai eszközöket, amikkel a biolumineszcencia, vagyis a fény kibocsátásával járó kémiai reakció képessége könnyedén átültethetővé válik a különböző organizmusokba. A természet tele van a sötétben világító bogarakkal és tengeri lényekkel, ragyogásuk azonban nem elég erős, hogy a fenti koncepció alapjául szolgálhasson. A fény felerősítéséhez a csoport a szentjánosbogár és egy lumineszcens tengeri baktérium, a Vibrio fischeri genetikai anyagát módosította, hogy megnövelje a fénytermelő enzimek aktivitását és mennyiségét. Ezután újabb módosítások következtek, amikkel a génállományba beilleszthető elemeket, úgynevezett "biotéglákat" alkottak. A kutatók E. coli baktériumba ültették be a géneket, melyekkel egy egész színskálát sikerült előállítani. Eredményeik szerint egy borosüvegnyi génmódosított baktériumtenyészet fényénél már olvasni is lehet. 

A biolumineszcencia kiaknázásának van azonban egy komoly akadálya, egy folyamat, ami a különböző biolumineszcens élőlényekben található luciferineknek nevezett szerves vegyületeken alapul, melyek oxidált állapota biztosítja a fénykibocsátást, a keletkező oxilucifernin azonban többé már nem képes fényt termelni. Ennek kiküszöbölésére a cambridge-iek úgy alakították ki a biotéglákat, hogy lehetővé tegyék az organizmusok számára az oxiluciferin újrahasznosításához szükséges enzimek termelését is. A biolumineszcens növények ugyanolyan gondozást igényelnek, mint hagyományos megfelelőik, nincs ami elromoljon, vagy kiégjen bennük, ha több fényt szeretnénk, egyszerűen csak ültetni kell egy újabbat. A csapat számításai szerint egy utcai lámpával egyenértékű fénykibocsátó fának a fotoszintézise által elnyelt energiának csupán 0,02 százalékát kell a fény előállítására fordítania.
Forrás: Sg.hu

2010. december 7., kedd

A világ legerősebb paprikája

A paprikafajták csípősségét az úgynevezett Scoville-skála alapján határozzák meg. A skála elnevezését a 20. század elején kidolgozó Wilbur Scoville kémikusról kapta, lényege pedig a paprikafajták erősségét meghatározó kapszaicin nevű anyag koncentrációjának mérése: a szisztéma szerint a mért paprikából készült oldatot cukros vízzel hígítják, egészen addig, amíg a mérést végző tesztelők csípősnek érzékelik a folyadékot. Az adott zöldséget ezután a semleges íz eléréséhez szükséges hígítás mértéke alapján helyezik el a Scoville-skálán. Az itthon ismert közönséges paprika például a skálán nullás értéket kap, hiszen nincs csípősanyag-tartalma, a csípős magyar paprikák 1500-2500 SHU-t (Scoville Heat Unit, Scoville-hőegység) érnek el, míg számos, rendkívül csípős hibrid paprikafajta felkúszhat egészen a többszázezres, akár egymillió körüli tartományba. Több mint 1,3 milliós egységnyi értékével egy új paprikafajta, a Naga Viper a világ legcsípősebb paprikája. Az új rekordert egy brit termelő Gerald Fowler három rendkívül erős fajta keresztezésével állította elő. Vélekedése szerint a paprika hihetetlen kapszaicin koncentrációja annak is köszönhető, hogy a növény így próbált védekezni a tipikus délszaki (ázsiai, közép-amerikai) termőhelyekével összevetve jóval hűvösebb angliai hőmérsékleti körülmények ellen. Az eddig ismert legerősebb paprikafajta, az ázsiai Bhut Jolokia volt, amely 1 millió körüli Scoville-egységet tud produkálni – ez is egyike volt a három fajtának, melyekből G. Flower az új hibridet létrehozta.
(Még több fajta itt: http://www.chileseeds.co.uk/)

2010. december 6., hétfő

Veszélyesek az energiatakarékos izzók?

A Német Környezetvédelmi Hivatal (UBA) egy kísérletben kimutatta, hogy az izzók törését követően a higanyterhelés az ajánlott maximum - 0,35 mikrogramm/köbméter - húszszorosára növekedhet egy szoba belterében. A teszt során két márkás európai energiatakarékos izzót vizsgáltak meg - az egyik kettő, a másik öt milligramm higanyt tartalmazott. Egyik körül sem volt védőborítás, és forró állapotban törték szét őket. Öt perccel, sőt öt órával a törést követően egy méterrel a padló felett mért higanykoncentráció hatással lehet a várandós anyák, a kisgyermekek és az arra érzékeny emberek egészségi állapotára. 
A fogyasztóknak a hivatal azt tanácsolta, hogy a gyerekszobában és más helyiségekben, ahol magas a törés kockázata, olyan energiatakarékos izzókat alkalmazzanak, amelyeket műanyag borítás véd a sérüléstől. Az iparágat arra szólították fel, hogy több biztonságos terméket forgalmazzanak. Amennyiben a cégek ezt önként nem teljesítenék, akkor uniós jogszabállyal kellene őket erre kötelezni ill. középtávon teljesen ki kellene vonni a higanyt az izzógyártásból. 

2010. december 4., szombat

Zsugorodott az Ózonlyuk


Az új-zélandi víz- és légkörkutató intézet (NIWA) munkatársai műholdképek elemzéséből és a földi mérések eredményeiből számolták ki az Antarktisz fölötti ózonlyuk nagyságát, amely az előző évben mért 24 millió négyzetkilométerhez képest idén mintegy 22 millió négyzetkilométerre "zsugorodott." Az új adatok az utóbbi évek mérési eredményeivel azt mutatják, hogy kevésbé veszélyes az ózonréteg vékonyodása - közölte Stephen Wood, a NIWA munkatársa. A tudósok egyelőre az utóbbi öt év adatai alapján azt remélik, hogy az ózonréteget roncsoló gázok (HFC-k) betiltása nyomán végre elindult az ózonréteg regenerálódása. A Nap káros ultraibolya sugárzását elnyelő réteg minden évben augusztus-szeptember környékén vékonyodik el az Antarktisz körzetében, és az ózonlyuk egészen novemberig vagy decemberig marad meg. Az ózonlyuk 2000-ben volt a legnagyobb, akkor a Déli-sarkvidéken 29 millió négyzetkilométer maradt védtelen. Az ózonlyuk méretének változásait figyelemmel kísérheted a nasa honlapján:  http://ozonewatch.gsfc.nasa.gov/
ps.: Becslések szerint mintegy 20 millió bőrrákos megbetegedést és 130 millió szürkehályog-esetet sikerült megelőzni azzal, hogy az ózonkárosító anyagok mintegy 97 százalékát kiváltották már világszerte. Az ózonréteg vékonyodása nem csak a bőrrák és a szürkehályog kockázatát növeli, hanem csökkenti az immunrendszer védekezőképességét is. 
Forrás: hvg.hu

2010. december 2., csütörtök

A Mikulásvilág


Az advent közeledtének csalhatatlan jele a virágboltokban a nagy piros leveles-virágos mikulásvirágok (Euphorbia pulcherrima) feltűnése. Az ünnepkör színeiben (piros-zöld) pompázó növény igazi hangulatos társa a karácsonyváróknak, gondozásáról most mindent elárulunk.

Ez a kutyatejfélékhez tartozó dísznövény Közép-Amerikából, Mexikóból származik. Jóval az európaiak megérkezése előtt az indián tisztaság jelképeként a közép-mexikói aztékok termesztették. A nagy becsben tartott növény azonban csak a hegyvidéki klímán maradt meg, ezért a mai Mexikóváros területén nem tudták termeszteni. Vörös színű felleveleiből az indiánok festéket készítettek. A Taxco mellett letelepedett ferences rendi szerzetesek Santa Pesebre ünnepén rendezett körmenetében már használták. 

A mikulásvirág rövidnappalos növény. Díszei a színes virágzati fellevelek. A klasszikus vörös szín mellett kaphatók krémfehér, rózsaszín, lazacszín és tarkán csíkozott fellevelű fajták is. A színes virágzati levelek csak akkor alakulnak ki, ha a virágképződés megindul, csak rövid nappalos körülmények között, ha a folyamatos megvilágítás időtartama kevesebb mint 10 óra. Ezt a termesztőüzemekben sötétítéssel oldják meg. A lakásban tartott mikulásvirág oldalhajtásain a színes fellevelű főhajtások elvirágzása után csak zöld levelek fejlődnek.
Tartása: 
  • Világos helyre tegyük, de óvjuk a közvetlen fénytől
  •  Ne tegyük huzatos helyre
  • 16-20 C fok körüli hőmérsékleten tartsuk
  • A száraz levegőt nem kedveli, ezért naponta párásítsuk a környezetét, és tartsuk távol a fűtőtesttől.

Karácsonyi virágoztatásra október közepétől kezdődően 9 héten át 14-15 órás időtartamra (például délután 3 órától reggel 7-8 óráig) borítsunk a növényre egy megfelelő nagyságú kartondobozt. Jól záródó, sötét, üres szekrény aljában is elhelyezhetjük a növényt a sötét szakaszban. A világos időszakban azonban fontos, hogy elegendő fényt kapjon a növény. Amikor a színes fellevelek láthatóvá váltak, abbahagyhatjuk a rövid nappalos kezelést.
Mikroelemeket is tartalmazó tápoldattal öntözve a mikulásvirág felleveleinek színe még intenzívebb lesz. Ily módon a következő karácsonyra terebélyes, gazdagon elágazódó, élénk színű növény díszítheti az ünnepi asztalt.

Új létformát találtak a NASA biológusai

A kaliforniai Mono-tóban, egy korábban ismert baktérium új törzsét fedezték fel, ami ugyanúgy szénalapú, mint más földi élőlények, viszont a DNS-ének gerincében egy foszfor helyett arzén van. Ez is óriási jelentőségű felfedezés, de annyiban nem meglepő, hogy az arzén éppen a foszfor alatt van a periódusos rendszerben, szintén a nitrogéncsoportban. A különleges baktériumot több kutatóintézet munkatársai találták a NASA Asztrobiológiai Intézete és az amerikai Geológiai Szolgálat kaliforniai Menlo Parkban levő központjának vezetésével. A kutatók a nagyon sós és lúgos vízű, magas arzéntartalmú Mono-tó üledékéből vettek mintákat, ebből izolálták a Halomonadaceae baktériumcsalád GFAJ-1 jelű törzsét. A baktériumokat laboratóriumban tenyésztették úgy, hogy a tenyészetben a foszfátot fokozatosan arzenátra cserélték (a foszfornak és az arzénnak ezek a leggyakoribb megjelenési formái a természetben). A baktériumok át tudtak állni az új elemre, és a kutatók DNS-elemzéssel is megerősítették, hogy az arzén a GFAJ-1 DNS-ébe is beépült. Azt egyelőre nem tudták megmondani, hogy a baktérium hogyan tud ilyen rugalmas lenni és azt sem, milyen kémiai mechanizmussal működnek az arzéntartalmú szerves molekulák. A baktérium a standard genetikai kódot használja, vagyis DNS-ében ugyanúgy bázishármasok, úgynevezett tripletek határoznak meg egy-egy aminosavat, mint a csillós egysejtűekben és az elefántban.Bár a foszfát- és az arzenátvegyületek hasonló tulajdonságúak, eddig nem gondolták, hogy a foszfor az arzénnal helyettesíthető a fenti folyamatokban, ugyanis az arzén és az arzenátvegyületek mérgezőek. A GFAJ-1 azonban alkalmazkodott az arzénos vízű tó zord körülményeihez. Ebben a baktériumban tehát arzénra cserélődik ki a foszfor a DNS-ben, ez elég ritka a Földön, mert nem elég stabil a kötés, de Steven Benner kémikus szerint a világűrben, nagyon alacsony hőmérsékleten általánosabb a jelenség. A Jupiter egyik holdján, a Titánon például előfordul a rendkívüli hidegben, ott az arzénvegyületek stabilabbak a foszfátvegyületeknél. A kutatók szerint nem elképzelhetetlen, hogy ott ilyen alapú az esetleges élet.
Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/GFAJ-1_(bacterium)

2010. december 1., szerda

Csók a Fagyöngy alatt

Honnan ered ez a furcsa szokás? Tudjunk meg egy kicsit többet a fagyöngyről..

A fagyöngyről sokszor mondják, hogy az ég és a föld között terem, a történelem folytán pedig  különleges tulajdonságokkal ruházták fel.  Az ógermán mitológiában Odin istennek és Frigg istennőnek gyermeke volt: Balder. Frigg minden teremtménnyel megfogadtatta, hogy nem bántja a fiát. A fagyöngy elrejtőzött és kibújt az ígéret alól. Az ártó isten észrevette ezt, és kihasználta. Az istenek egy mulatságon azzal szórakoztak, hogy a sebezhetetlen Balderre lőnek, akinek a nyilak sem ártottak. Az ártó isten ekkor egy fagyöngyből való nyilat adott a vak isten kezébe. A nyíl megölte Baldert. Az istenek feldühödtek és megengedték Friggnek, hogy saját akarat szerint ítélkezzék a fagyöngy fölött. Ő nem bántotta, hanem a szeretet jelképévé emelte. Azt kívánta, hogy a jövőben a fagyöngy alatt állók csókolják meg egymást, a szeretet és a megbocsátás jegyében. 
Nézzük meg ezt a növényt közelebbről...
fehér fagyöngy (Viscum album) a fakínfélék (Loranthaceae) Magyarországon is jól ismert és egész Európában elterjedt félélősködő,örökzöld növény. Leggyakoribb gazdanövényei az almafa, a nyárfa, a fűzfa, az akácfa. Rövid szerteágazó ágai ismételt álvillás elágazásúak. Levelei átellenesek, zöldessárgák, bőrneműek. Zöldessárga színű redukált virágai ülők. Termése ragadós álbogyó. Bogyói fehérek, kissé üvegesek, belül nyálkásak. A magvak sem vízben, sem földbe kerülve nem csíráznak, a madarak hordják szét őket.
A fagyöngy vérnyomáscsökkentő hatását állatkísérletek igazolták, de hogy pontosan melyik összetevője felelős ezért a hatásmechanizmusért, ez idáig nem tudták meghatározni. Immunrendszert serkentő rákellenes hatása viszont a viszkotoxinoknak és a lektineknek tulajdonítható. 
A fagyöngyöt az érelmeszesedés megelőzésére és a hagyományos kezelésekkel együtt a magas vérnyomás leküzdésére használják. Európában több laboratórium állít elő és forgalmaz különböző citosztatikus és immunrendszert serkentő hatású készítményeket, de házilag is készíthetünk belőle gyógyteát. Az október elejétől decemberig gyűjtött leveleit és a vékonyabb szárakat (csak a 0,5 cm-nél vékonyabb szárak jók!), szárítás céljából apróra vágjuk, további gyűjtési ideje március és április. A többi hónapban a fagyöngynek nincs gyógyító hatása. A leveleket langyos vízben áztassuk (a hatóanyagai hőérzékenyek).